Három autó ázik szabadban szerte-széjjel,
amidőn a zápor elered az éjjel.
Csak a jámbor Nissant nem fürdetjük mostan;
Garázsban aluszik, már eleget mostam.
Kint a Ford is virraszt, verejték csorog vállán;
Úgy érzi - de téved -, áldozati bárány.
Áldozat csak egy van, nem lódít a billog:
az öreg Nissan most is magányosan csillog.
De az isten szerelmére! Csillog még a drága,
holott minden porcikáját vasfogú szörny rágja;
Ő tiltakozik folyton, nem engedi magát,
s csak ritkán ereszti ki öregember-szagát.
Ritkán, hogy lásd: fárad, de élne még ő sokat,
úgy is, hogyha füstöl, úgy is, hogyha rohad.
Büszkén nevet most is a vén kaszás arcába,
mert bízik, remél, s tudja: nem rossz, ami várja.
Nem meghalni készül - feltámadni akar;
a motor pöccre indul, a gumi hosszan kapar.
De hol marad a sebész, az értő öreg doktor?
Nem megy így sehova; fél a kontároktól.
