Nyújtja a szép kis kulcsot, feltépem a műbőr kárpitozású ajtót, a kormánytól balra bedugom a kulcsot, elfordítom, pöcc-röff indul az ezerötös, turkálok egy kicsit a katyvaszban a félméteres váltórúddal, megvan az egyes, a legkisebb lábmozdulatra a hosszában beépített motor megremegteti az öreg orosz bódét, kilő a tűzmadár, jön a kettes, jön a hármas 90-nél, jön a kanyar, a szervó, na az nem jön, mert az soha nem volt, meg hátul tárcsafék se, csikorgó Pirelli radiálokon csúszik be a kanyarba a nedves aszfalton, és ugyanazzal a lendülettel csapja neki a hátsóját az első villanyoszlopnak vagy borul bele az árokba...
Azon sem lepődhettünk volna meg, ha az én akkoriban leginkább az ABS-es, szervós 900-as Saabhoz szokott kezem és lábam valami hasonlót adott volna ki már a hazafelé vezető úton is új szerzeményemmel, az ezerötös Zsigulival. De nem hajt a tatár, vegyünk mindent szép sorjában, bénázás volt elég addig is, amíg idáig eljutottunk…
Ott tartottunk, hogy autó kellett, ami olcsó és hátul hajt, nagyjából ennyiből meg is volnánk a kezdeti kritériumokkal, melyek a későbbiekben persze némileg módosultak, de alapjában véve nem változtak.
Nyilván a vérbeli katalógushuszárnak ilyenkor máris tucatnyi típus zsibong a fejében, és mind azt kiáltja: engem, engem válassz! De akinek az enyémnél egy kicsivel több észt osztott a jóisten, annak ilyenkor még valami kavarog az elméjében: mi a rákból fogok én autót venni, és fenntartani azt? Akkor még azt hittem, én is eleget álltam sorba annak idején az osztásnál, így el is kezdem jobbnál jobb elméleteket gyártani. Ismerek még pár hülyét, aki autót venne, de hasonló cipőben jár; a szándék megvan, a pénz és a tudás viszont hiányzik. Sebaj, sok ilyen városi, burokban felnőtt majom, ha összeáll, hogy kis pénzen közös autót vegyen, abból csakis valami okosság sülhet ki, így aztán szabadjára engedtem a bennem megbúvó politikust, és ígértem fűt-fát, szabadságot, füstölő gumikat és… igen, kitaláltátok: csöcsöket.
Gyűltek is a párttagok, olyan rohamos ütemben, hogy végül már ketten akartunk autót venni. Próbáltunk még megszédíteni néhány embert, igyekeztem túllicitálni magamat, közben olyan terveket is forraltunk, hogy esetleg az autó pénznyelő természetén némiképp enyhíthetnénk, ha a jogosítvány után áhítozó alsóbb évfolyamosoknak órákat adnánk néha, ez viszont nyilván jogi akadályokba is ütközött volna, így az ötletet elvetettük, mi pedig maradtunk ketten. Ami még mindig jobb, mintha egyedül lennék, mert hát az autóért nemcsak az előző tulajdonosnak kell fizetni; erről szólt az előző, papíros bejegyzés is. Ezen a papír-témán pedig azért lovagolok ennyit, mert bár az autót lehet, hogy évekkel később is ugyanúgy 100-150 ezerért viszik el tőlünk, mint ahogyan mi is tettük annak idején, az átírás költségeit azonban senki nem fogja nekünk megtéríteni.
Sajnos az sem evidens, hogy álmaink autója a szomszéd utcában vár ránk, új szerzeményünket tehát haza kell hozni, kevésbé ideális esetben ennek költsége sem elhanyagolható. És ha már egyszer ráköltöttük a szomszéd Józsika vadiúj iPhone-jának árát, akkor illő lenne a kert végében való rohasztás helyett használni is. Benzint meg én sajnos nem tudok pisilni, és mindeddig másnál sem tapasztaltam efféle örömteli elváltozást (bár hozzá kell tenni, nem is nagyon kerestem), tehát az erősen hullámzó üzemanyagárakkal is meg kell barátkoznunk. No meg hibamentes autót sem nagyon hajigálnak az ember után 100-150 ezrekért, tehát alkatrészre is érdemes lesz félretenni minimális összeget. Ha elindul, megy, megáll, az már jó, de olajat és szűrőket kapásból célszerű cserélni, meg aztán bármi közbejöhet a későbbiekben is – és ne legyenek illúzióink: közbe is fog jönni.
Elméleti alapozónk után tehát tudjuk, hogy az autó akkor is drága, ha olcsó, de sokat segíthetünk magunkon azzal, ha olyan gépállat mellett tesszük le a voksunkat, amelyet még egy-két évig nagyobb gondok nélkül használhatunk, ennyi idő távlatából ugyanis már talán nem fáj annyira az az akár százezres nagyságrendű összeg sem, amelyet a tonna acélon felül néhány grammnyi papírért legomboltak rólunk az unottan mosolyogni próbáló nénik a tanácsházán. Alapjában véve az mondható el, hogy ha 100-150 ezer Ft-ból akar az ember autót vásárolni, akkor erősen ajánlott egy másik zsebünkben még legalább ugyanennyi pénzt tartani a járulékos költségekre.
Na de most már aztán nagyon viszket a tenyerünk, jó lenne végre kormánykerékkel és váltórúddal megvakarni, lássunk is hozzá!
Olcsó legyen és hátul hajtson, persze, de a Kispolák és a faros Skoda azért mégse pálya, annál több erő kell ide. Ott a Lada is, meg a nagyon hasonló, bár modernebb alapokra épült, puhább futóművű, négy tárcsafékkel szerelt, mállásra kiváltképp hajlamos kasztnival megáldott 125-ös Nagypolski is… Akkor viszont még valóban ott lebegtek a szemem előtt a korábban beígért csöcsök. Azokat meg már komolyan kell venni, nem lehet őket holmi Zsigulikban fuvarozni. Persze, a szép Zsiguli kortalan és menő, csak épp az ilyeneket nem három, Annácskával átmulatott éjszaka áráért szokás az ember után hajigálni. És ez így van rendjén, többet is ér annál, ráadásul se Annácska, se a fullos Zsiguli nem nekem való – bár egyikük iránt legalább érzek némi vágyakozást.
Úgy általában véve sem volt egyébként kritérium a sérülésmentes állapot, úgy voltunk vele, hogy ha majd istenigazából kezelésbe vesszük az autót, valószínűleg nálunk se visszafele fognak gyógyulni a horpadások.
Kéne tehát valami, ami még meglett kora ellenére, szakadtságában is sugároz egy keveset abból a bizonyos régi fényből. Így kerültek képbe néhány napra Omegák, Scorpiók, de amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan menniük is kellett: semmi szükségét nem éreztük a viszonylag nagy súllyal járó lomhaságnak és az elektronikai nyűgöknek.
Pár pillanatig elgondolkodik ilyenkor az ember, hogy milyen jó is lenne valami ritkább állatfajt a nevére venni. Így bukkant fel egy öreg Opel Rekord, bár ő Sierra tömegű kasztniban hordott Lada erejű motort, és ez így nem volt rendjén. Aztán ott volt az öreg, hátsókerekes Nissan Sunny, azzal viszont két gondunk volt: mások jogosan néznének ránk csúnyán, ha egy ilyen, jobb sorsra érdemes autón próbálgatnánk a szárnyainkat; mi pedig valószínűleg akkor néznénk csúnyán, amikor alkatrészt kéne szerezni egy viszonylag ritka típushoz.
De ha már szóba került a Sierra… Úgy tűnt, ő épp középen helyezkedik el, és többé-kevésbé ügyesen egyesíti magában a Zsiguli puritánságát az Omega kényelmével. Nem vettük félvállról a dolgot, magyar és külföldi oldalakat túrva megállapítottuk, hogy nagy gondok nincsenek a típussal, majd találtunk is egy nekünk valót itthon: kétezres, 105 lovas motor, napfénytető, öt sebesség, műszaki szeptemberig, mindez 150 ezerért…
Ráadásul ötajtós, süllyesztett fényszórós, pont úgy, ahogyan nekem tetszik (igaz, nem a nagyobbik fényszóró figyel elöl, de ennyi belefér). Meg kell lesni, kérem szépen! És akkor elindultunk életünk első autónézésére. Az alábbi néhány, korábbról fennmaradt mondat tökéletesen szemlélteti felkészültségünket:
K: Pénzt vigyek? Mennyit? 200-at nem viszek, fingom nincs, milyen helyekre megyünk, ha esetleg agyonütnek, rajtam ne keressenek sokat. Lehet, hogy kicsit topisabban kéne felöltözni… Akkor szimpatikusabbak vagyunk.
B: Vagy igazi olcsójánosok…
K: Amúgy én attól félek, hogy feltűnik a faszinak, hogy semmit nem értünk hozzá. És akkor lehet, hogy sumákol, lehet, hogy nem enged az árból, mert úgy van vele, hogy úgyis megvesszük...
B: Ááá… Esélytelen. Jók vagyunk.
K: Persze. Meglát téged, a nagyfejű, szemüveges okostojást...
A bódéban már várt az egész família, a gépsárkánynak viszont eleinte nem nagyon akaródzott felébredni. Némi piszkálódást követően azért mégis felhorkant, de sok köszönet abban se volt: szanaszéjjel állt azon a szerencsétlenen minden, hatalmas kormány-holtjáték, csereérett kuplung, kopogó féltengely, és valahogy a menést se nagyon kívánta. A kereskedő pedig az alkuval volt ugyanígy, úgyhogy nagyjából ki is lőttük az egyetlen olcsó, de még használhatónak tűnő, elegendő műszakival rendelkező Sierrát. Persze, mi kerestük magunknak a bajt, egy másik telepen kerek perec megmondták: hülyék vagytok, fiúk, ezeknek az olcsó, öreg hátsókerekeseknek már mindnek lóg a bele, zúg a diffije, a végét járja a hajtás, hagyjátok őket.
Veszítettünk ugyan a kezdeti lelkesedésből, de azért próbálkoztunk tovább a Sierra vonallal, lett volna egy későbbi szériás, a nagyobbik kétezres motorral, viszont kevés műszakival, majd találtunk Pécsett egy nagy süllyesztett lámpás darabot, metálkékben, egész jó kiállású gyerek volt, csak mire elindultunk volna, már tudtuk, hogy nem érdemes, mert valószínűleg nem lesz Sierránk.
Időközben ugyanis rákérdeztem az egyetemi ladás és bmw-s uraknál, hogy arrafelé mi a helyzet, és míg azt hamar beláttuk, hogy az öregebb 3-as BMW-kről ebben az árkategóriában jobb, ha inkább lemondunk, az orosz frontról épp ellenkező hírek érkeztek.
Körlámpásból azért van elég sok, csak valahogy ki lettek zárva a keresésből (mert 1198 köbcentisek). Lehet is olcsón kapni, pláne, ha csapatós gépet szeretnél, akkor nem is szabad patika állapotút venni. 70-80-ért lehet egész értelmes ezerkettest kapni. Ladánál az a legjobb, hogy egy csomó fejlesztést meg lehet otthon 0, vagy nevetségesen kevés pénzből csinálni rajta. Amúgy meg nagyon szerethető autó, érzed, hogy egy igazi gép dohog alattad, nagyon közvetlen, szerintem ez az igazi vezetési élmény. Szóval ha vesztek 70-80-ért egy autót, akkor 150-ből összesen ki lehet hozni egy nagyon nem rossz gépet, amivel lehet rendesen keresztbe menni (gondolom, ez lenne a lényeg), és elég sok nyugati autót lehagy gyorsulásban, kanyarodásban. Gondolok itt pl. olyan dolgokra, mint hegesztett difi, 1500-as, kicsit okosított motor, keményített futómű, kikönnyített kasztni. Másrészről elég régen űzzük mindannyian ezt a szenvedélyt, megfizettünk elég sok tanulópénzt, jómagam itthon maszekban utcai és verseny Zsigulikat babusgatok, úgyhogy ötlet, az lenne rendesen, ettől nem kell félni, segíteni meg nagyon szívesen segítünk, amiben csak lehet.
Nem rossz autó a Sierra, egy haveromnak van is egy low cost drift autója, de igazából nem Zsiguli (szerintem itt kell az alapokat megtanulni, bár lehet, hogy elfogult vagyok). Ha csapatós gépet akartok, akkor tényleg ne vegyetek szépet, nagyjából legyen egyben, a többit megoldjuk. (tényleg ezt a 70-80-as kategóriát kéne figyelni). A kétkörlámpás tényleg ritka, pláne az, ami még használható, de nem annyira jó.
Összefoglalva… Olcsó. Az autó és az alkatrészek egyaránt. Egyszerű. De ha mégsem, mindenben segítenek a márka- és klubtársak. És azért valljuk be: talán nem olyan szép, nagy hajó, mint egy Omega, de megvan neki is a maga hangulata. Ráadásul könnyen fejleszthető, mindenre van megoldás, pörgésre ott a parasztsperr, és így tovább.
Mi pedig innentől kezdve csak Ladákat néztünk. Természetesen patika állapotú kellett, lehetőleg két Snickers árából.
Közben persze igyekeztünk kiművelni magunkat, a Totalcar Legyen Ön is inkvizítor! című cikkét kismilliószor nyálaztuk át, de egy ilyen téren tapasztaltabb barátomtól is kaptunk némi instrukciót...
Pár tanács, de ezt szerintem tudjátok…
Ha kocsit akarsz venni, akkor az alvázat, kerékíveket, motort, alapjáratot, kipufogót, a füstjét és a kormányművet kell megnézni. Plusz a vizet, hogy mennyire forralja.
Vigyél magaddal egy kis kést, tűt, csavarhúzót, valami hegyeset. Aztán szúrd bele az alvázba. Ha belemegy kb. 2-3 mm-t, vagy többet, akkor nincs alváz, ki van glettelve, vagy csak egy rozsdafolton ütött át.
A kerékívet belülről is jó, ha megnézitek.
A motor, ha nagyon tiszta, akkor vagy sokat volt szerelve, vagy csak le lett törölve (inkább sokat volt szerelve, hibás lehet, vagy csak valami rejtett hiba, amit nem tudtak megcsinálni...).
A motor, ha nagyon olajos, akkor valószínűleg ereszt, a gumi tömítések elöregedtek. Ekkor indítsátok be, nézzétek meg, hogy hideg motornál van-e alapjárat. Azután hidegen (!) rúgasd meg egyszer, kb. 2-3 ezres fordulatig. Ha köpi a vizet a kipufogó, akkor hengerfejtömítés, a hűtővíz befolyik, kicsit macerás a cseréje. Olcsó a tömítés, de szét kell szedni az egész motort. Ezt mindig nézzétek meg. Ha olajat is köp, akkor felejtős.
Aztán hagyjátok egy kicsit alapjáraton menni a motort, hadd melegedjen. Közben mozgassátok meg a kerekeket, nézzétek meg, jó-e a futómű.
Addigra bemelegszik a motor is. Ha nagyon hamar melegedett be, akkor kérjetek egy tesztkört is.
A tesztkörön azt értem, hogy bácsika beül, elmentek valameddig, menőzni fog, hogy 3-asban is viszi a 100-at. Aztán csere. Ha a volánnál ülsz, akkor 40-nél húzd be a kézit egy kicsit. Ha lassít a gép, akkor azzal nincs gond. Ezután rángasd egy kicsit a kormányt jobbra-balra. Ha szépen reagál a mozgatásra, azonnal fordul, akkor azzal nincs gond. Ha nem, akkor futómű-beállítás, vagy elöregedett a kormánymű, cserés...
Kicsit húzasd ki a gépet, adj neki gázfröccsöt! Ha a motor azonnal elkezd gyorsítani, akkor jók vagyunk. Ha nem, vár egy kicsit, akkor valami gixer van a gyertyánál, befecskendezőnél. Esetleg a hengerfejnél. Ha a víz felforr, amíg játszadoztok vele, akkor a vízpumpával is gondok lehetnek.
Ha vége a tesztkörnek, akkor nézzétek meg megint a kipufogó füstjét, köpi-é a vizet, olajat, milyen színű a füst, gondolom, tudjátok.
Az, hogy meghallja a hangotokon, hogy fiatalok vagytok, az még nem gond. Ha értelmesen tudtok beszélni, esetleg megy a magázás is, akkor nem küld el a pics*ba. Ha nem vagy cigány (ez igen valószínű) és nem főnökurazod le egyből, akkor nem lesz gond. De a „mester úr, mondja meg mennyi a vége” kijelentésektől is tartsátok magatokat távol… Így nem fogja letenni a telefont, segítőkészen fog válaszolni az eladó. Neki is kell a vevő, nem fog azért beszólni, hogy fiatalok vagytok. Bár lehet, hogy többet fog kamuzni, mert azt gondolhatja, hogy nincs ilyen téren tapasztalatotok.
Ott volt a fiatal srác által hirdetett, igazából öregbácsi-tulajos kocka, melyben azért a kalaptartón virító piros hangszórók némi gyanúra adtak okot, és sem a csálén álló karosszériaelemek, sem pedig az erősen olajos motortér nem kecsegtettek túl sok jóval.
Továbbálltunk, jött a következő, a hirdetés szerint nagyjából 90 lovat tudó motorral, ötös váltóval, megannyi igényes tuning-kiegészítővel, no meg persze szőrös tetőkárpittal szerelt 07-es. Érdekes helyzet állt elő, ugyanis az előzőleg körbejárt kocka hirdetője megemlítette, hogy ismeri az autót, amelyben a hirdetés ellenére valójában csak négy sebességgel gazdálkodhatunk, ugyanis az ötből a negyediket nem szereti bevenni a váltó. Mi persze bölcsen hallgattunk erről, emberünk pedig igen lelkiismeretesen húzatta a motort harmadikban, majd egyszer átrántotta a váltót negyedikbe, de a kuplung felengedése nélkül tolta is tovább a következő fokozatba. A próbakör végén feltettük a kérdést: a címben ötös váltóról ír, az adatlapon viszont már eggyel kevesebb a fokozat; hogy is van ez? Hát ebben ötös van, működik is, ahogy kell. Nem volt tovább miről beszélnünk.
Képbe került még egy 125-ös Polski is, ezerötszázas motorral, 2013. júniusig vizsgával, 85000 Ft-ért. Bár ez sem a szebbik, Mustang-lámpás, hanem már a hitványabb FSO korszak gyermeke, de nem volt messze, ennyiért meg kellett néznünk. És végre megtaláltuk az autót! Nem, nem azt, amelyiket megvettük. Hanem azt, amelyikről valóban elhittük az öregbácsis mesét. Elöl tekerős magnó, hátul két öreg hangszóró, szép kárpitok, és az adu: a hervadt Aspirin-levél az anyósülés alatt. De a néhány perces járatás során az egyébként finoman duruzsoló motor alatt összegyűlt olajfolttól úgy megijedt a három hülye (igen, én voltam az egyik), hogy hanyatt homlok szaladtak kifelé a telepről.
Időközben baljóslatú gyanú kezdett érlelődni bennem: egészen pontosan miért is a legótvarabb autókat nézegetjük mi? Miért kell 80-90 ezerért olyan gépek után szaladgálnunk, amikbe valószínűleg kapásból bele lehetne dönteni még ugyanennyi pénzt, ahelyett, hogy kicsivel drágábban valóban használható darabot vegyünk? Miért nem hiszi el a másik srác, hogy az olcsó autó tud a legdrágább lenni?
A válaszra hamar fény derült: azért, mert jóformán a papírmunka költségét is alig tudnánk felezni, tekintve az összeget, amivel a srác benne lenne a buliban.
K: Szánjunk már rá egy kicsivel többet. Épp csak fejenként egy tízessel többet. És akkor már ilyenünk lehetne.
B: De mi a bajod a Nagypolskival? A mi céljainknak megfelel. Nem tökéletes autó, de nem is kell olyan.
K: Hát azért az se mindegy, hogy mennyire áll messze a tökéletestől...
B: De az megjavítható. A másik meg már túl jó.
K: Hülye vagy te… Amúgy te csak azt nem fogod fel, hogy ha nem egy szutykot veszünk meg, hanem egy valóban többé-kevésbé jól működő autót, akkor az a fejenként 10-15 ezres plusz kiadás piszkosul hamar visszajön, mind időben, mind pedig pénzben. Tehát most ez tök jó, hogy 30-cal olcsóbban megveszünk valamit, csak aztán amikor majd jönnek elő a hibák, és dől bele a 10-20-30 ezer píz, meg a rengeteg idő, akkor lehet, hogy már máshogy gondolkoznál majd...
B: Mindig van és lesz is jobb. De mi szerelni is szeretnénk, nem? Azon a Ladán nem lenne mit.
K: Hogyne lenne mit! Nyilván nem teljesen újszerű a cucc, akkor nem ennyiért adnák. Lehet rozsdát javítani, meg mást is, csak nem mindegy, hogy éjjel-nappal szerelni kell-e, vagy alapvetően jól működik, és állandó szerelgetés nélkül is elmegy rendesen. Szerintem alapvetően te is inkább menni akarnál vele, minthogy folyamatosan szereljed... Nem baj az, ha nem akkor kell szerelni, amikor az autónak olyanja van, hanem akkor, amikor neked olyanod van. Tökéletesíteni meg nyilván van mit rajta, itt is ugyanúgy ki lehet szedni a motort, lehet tömítést cserélni, ezt-azt beállítani, finomítani, csak nem kötelező jelleggel, ami szerintem egyáltalán nem hátrány.
B: Nekem nemigen van 60 rugóm, plusz még egyszer annyi a járulékos költségekre.
K: Ettől még igazam van, 20-30 ezren hülyeség szarakodni, inkább veszek használhatót 120-ért, mint olyat, ami még hónapokig alig fog menni. Na de várjál... Mennyi pénzed van neked? Mert ha a 90 oszlik a Polskinál, akkor az 45. Plusz a járulékos költségek, az még szerintem legalább 25 fejenként. Máris több mint 60. Ha még ehhez jönnek alkatrészek, az szerintem fejenként minimum 10 rugó, tartunk 80-nál. És akkor még menni is kéne vele, tehát ez fejenként egy 100-asban hamar benne lenne.
B: Hát nincs sok. 60 körül. Ösz-vissz.
K: Na de azt te se gondoltad komolyan, hogy 120-ból kijön az egész, autóval, papírmunkával, alkatrésszel, benzinnel.
B: De. Igazából azt hittem.
Gondolkodtam, gondolkodtam, mi legyen, hogy legyen… Féltem már ettől a csoportos autóvásárlástól az elején is egy kicsit, de több szempontból is jó ötletnek tűnt. Az egyik pedig a közös bütykölgetés mellett pontosan az anyagiak többfelé oszlása volt, így viszont a dolognak ez a része háttérbe szorult. A jövendőbeli közös lónak pedig kezdett egyre túrosabbá válni a háta, pláne, hogy valószínűleg már a megvásárláskor is legszívesebben kilehelte volna a lelkét szegény pára.
Így aztán döntöttem, ráadásul kettőt is: egyedül veszek autót, és ha már így alakult, olyanért fogok fizetni, ami tényleg tetszik. Ez pedig nem más, mint minden Ladák legszebbike, az ikerlámpás ezerötös, esetleg ezerhatos. Persze az igazi ezerhatosok már elég ritka madárnak számítanak, amit 2106-ként hirdetnek, az is legtöbbször inkább csak annak tűnik, a lemezek alatt valójában ott is 1.5-ös motor duruzsol. Ez persze nem szeghette kedvem, ráadásul a nagykörlámpás és a kocka Ladák kiszórásával legnagyobb örömömre sikerült jelentősen szűkíteni a kört.
Hopp, egy BMW felnis okkersárga Ezeröcsi! Odass, egy bilikék 1500S!
Hohohó… hajajaj…
Sajnos az a kép, amin beleszerettem, nincsen már meg; ez egy későbbi trágyadomb-drift alkalmával készült
Mai mesém megint barátok közti befejezést kap: Berényi Miki fejéhez pisztoly szorul, Zsófi tekintete elindul a terhességi teszt felé, Magdi anyus szeme felpattan a koporsóban… Az enyém pedig még tágabbra nyílik, sőt most a fülem is kettéáll attól, amit látok.
Mad Max él és virul. A válság ugyan őt is elérte, felezte a vényolcat, de az ízlése megmaradt. Alufelni, vágott lökös, golflabda a váltórúd végén, szakadt sportkormány, ezerötös maszk… Persze ahogy Gibson arcán előkerültek a ráncok, úgy ő sem menekülhetett sorsa elől: beteg már itt-ott, ehhez kétség sem fér, de nem törődik vele. Délcegen áll, és bár nem szól, a tekintete elárulja: jöjjön, aminek jönnie kell, ő itt lesz még egy darabig.
Jöjjön, aminek jönnie kell…
- Üdvözlöm! A hirdetett Lada után érdeklődnék…
