- Működik a kocsi?
- Működött, amíg el nem kezdtük darabokra szedni – válaszoltam, és valóban, nagyjából ez volt jellemző a Sierra utóbbi néhány napjára. A legégetőbb probléma forrása egyértelműen a hegesztett diffi volt: ha bárkinek elmeséltem, hogy mi ez és hogyan (nem) működik, a hatás általában elmaradt. Aztán beültettem őket, és elkezdtünk szépen lassan kanyarogni. Te, b*szdki, mi darál itt alattam, hallod, hééé? Na, hát ő volna a hegesztett diffi. Nem nagyon kellett tovább magyarázni, hogy miért akarok szabadulni tőle. Tehát fel is bakoltuk a Fordot a garázsban, aztán ott állt majdnem egy hétig.
Közben volt időm gondolkodni azon, hogy mit is akarok kezdeni az autóval. Mert bár adja magát, hogy ami ennyi idősen így néz ki, azt érdemes úgy ápolgatni, hogy az OT rendszám lebegjen közben az ember szeme előtt, azért ha belénk bújik a kisördög, és olyasmi címszavakat pötyögünk a YouTube keresőjébe, mint az XR4, XR6, XR8, RS500, és még sorolhatnám, akkor bizony hamar úrrá lesz rajtunk a kísértés, és gondolatban már tervezzük is: guberálunk bele egy 2.9-es Cosworth motort, két kagylót előre, kikaparjuk a belét, hagyjuk alatta a hegesztett diffit, megreszeljük a rugókat, és irány a placc!
Nos, szerencsére ennyire nem borult el az agyam, alapvetően az eredeti állapot megőrzésére törekszem, nem fogom szétfúrni az autót a nagy zenéért, nem ültetem porig, és nem kerülnek alá 19-es felnik peres gumikkal. Nincsen tervbe véve semmilyen visszafordíthatatlan, szentségtörő átalakítás, egyszerűen egy szép, nagyrészt eredeti állapotú öreg autót szeretnék birtokolni, ami a nyugodt suhanásban éppúgy partner, mint egy-egy nagyobb tempójú kanyarvételben.
Nem ez a cél
Összeállítottam továbbá egy listát, amire könyörtelenül felfirkantottam minden apróságot, ami az eddigiek alapján szúrja a szemem. Kezdjük a nagyobb apróságokkal, és haladjunk a valódi kicsiségek felé.
1. A hegesztett diffi. Mivel ezzel kezdtem, és később is visszatérek rá, most nem fecsérelném rá a szót.
2. A motor hidegen nem indul elsőre. Hiába pumpálom előre a benzint, indítok gáz nélkül, kis gázzal, elsőre beröffen, majd le is áll. Másodjára általában menni szokott.
3. Van egy kis füstje a motornak. Melegen már egyáltalán nem veszélyes, talán a szelepszár szimering-csere is elég lesz neki.
4. Nem vagyok megelégedve a gázreakcióval. Nagy gázra meleg motornál is hajlamos torpanásra, de remélhetőleg egy kis bütykölés a karbival ezen is segíteni fog.
5. Úthibákon jobb elöl kopog a futómű. Jó eséllyel a lengéscsillapító cseréje/felújítása orvosolja a problémát.
5. A kuplung magasan fog. Nincs mese, fogyóeszköz, ami megérett a cserére.
6. Pontatlan a váltó. Ez alapvetően nem hiba, ez ilyen, viszont nekem a Nissan után némi megszokást igényel, hogy a váltókar két ujjal rábökve nem ugrik be a megfelelő fokozatba, és nem vágja magát vigyázzba, lötyögés, remegés nélkül. Ott vannak a helyükön a fokozatok, működik, lehet használni, de élvezni már nehezebb.
7. Nem elég közvetlen a kormány. Nem is a rásegítés hiánya zavar (bár ez megint egy teljesen más világ, mint a Sentra agyonszervózott kormánya), inkább az szúrja a szemem, hogy baromi sokat fordul kopptól koppig.
8. A kézifék gyenge, magasan fog.
9. Minimális rohadás található a kerékjárati íveken, az ajtók sarkán és alul, a pótkerék gödrétől balra. Egyelőre nem döntöttem el, hogy kapásból lakatoshoz küldöm, házilag megyünk rá Koranntal és színkód alapján kevertetett festékkel, vagy hagyom úgy. Természetesen előbb-utóbb szakszerű beavatkozásban lesz része, igazából itt az a kérdés, hogy erre mikor kerítsünk sort, és addig hogyan húzzuk ki.
10. Valamelyest az előző ponthoz tartozik, hogy a jobb küszöböt elöl-hátul sikeresen meggyötörték korábban, feltehetőleg egy elhibázott emelés alkalmával.
11. Nem csukódik teljesen a csomagtartó. Úthibákon zörög a fedél és kilátni a résen.
5. A tetőablak könnyebben, finomabban is járhatna.
6. Nem pontos a vízhőfok-jelző. Alig lendül ki a nulla szintről, bár szerencsére a vizet nem forralja.
7. Kontaktos a tompított bajuszkapcsolója. Nem mindig kapcsol kapásból, van, hogy egy kicsit meg kell mozgatni a kart.
8. Hátul nem működik a ködlámpa, elöl csak a baloldali reflektor és ködlámpa világít.
9. Nincs vészvillogó. Szorul a kapcsolója, ha benyomom, folyamatosan világít, de egyik index sem villog közben.
10. Nem ég a lábtér-világítás. Talán csak az izzók égtek ki, de gyanús, hogy a plafonon sem jelzi a lámpa az ajtónyitást, holott ő egyébként működik.
11. Téveszt az egérmozi. Előfordul, hogy valamelyik ajtót nyitottnak mutatja, miközben zárva van, és van, hogy csak késve érzékeli a zárást.
12. Felkerült a listára, hogy a visszajelző lámpák közül néhányan talán az indokoltnál tovább maradnak égve (leginkább a féké), de miután mindegyik elalszik belátható időn belül, ez akár természetes is lehet.
13. A vezetőoldali elektromos ablakon nem működik az automata, az utasoldali motorja talán egy picivel fáradtabbnak tűnik.
14. Az ajtókárpitok teteje felkunkorodott. Ezen egy kis ragasztóval segíthetünk.
15. Az ajtózsebek szőnyege elkezdett leválni. Szintén ragasztós történet.
16. A bal első ajtóban zörög valami. Ha lekerül a kárpit, majd kiderül, hogy mi.
17. A tetőkárpit elengedett. Nem mindenhol, nem lóg nagyon, de szeretném visszaragasztani, viszont a napfénytető miatt úgy érzem, ez nem lesz egy leányálom.
18. Lóg a sárfogó gumi. Illetve nincs is, levettem az utólag felapplikált, típusidegen darabokat, ezeket majd cserélni kell.
19. Az első lökhárító alja középen repedt. Nem túl acélos a kialakítása azon a tájékon; feltehetőleg egy fekvőrendőr tett be az elfáradt műanyagnak.
20. Az első lökhárító aljára való légterelő gumi szintén nem áll a helyzet magaslatán, szükség lesz egy másikra.
21. Repedt a műszerfal. Kemény meló lesz jó állapotú első szériás, rácsos tetejű, kék színű műszerfalat lőni.
22. A tökéletes összképhez további belsőtér elemek cseréjére lesz szükség. A bal hátsó ajtón, az ablak sarkában a műanyag háromszög kék helyett szürke színű, a jobb hátsó ajtón kék, de repedt. A bal hátsó ajtón repedt a szőnyeg kerete, bár ez legyen a legnagyobb problémánk. A hátsó kisablakok körül és a csomagtérnyílás szélén is repedt a műanyag.
23. Kell egy kellemes hifi. Nem lesznek piros rácsos oválok a kalaptartóban, nem fog hat színben rikítani a fejegység, de azért egy tisztességes hangzásvilágot szeretnék összehozni.
24. Esetleg még egy kis kiegészítő hangszigetelést is kap majd az utastér, úgyis régóta vágyom már egy gumiszobára.
Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy nem célom szerelési könyvet írni, azt mások már megtették előttem. PDF formában akár az interneten is elérhető a 340 oldalas Haynes-féle szerelési könyv (bár itt ne csodálkozzunk, hogy ők baloldalt keresik az akkut – angolok írták angoloknak, náluk meg ugye eleve ”rossz” helyen van a kormány), és létezik még egy H. R. Etzold-féle, 250-260 oldalnyi terjedelmű Így csináld könyv is a Sierrához. Aztán ha még mindig nem világos valami, ott van a sierracorner.net fóruma, rogyásig tömve hozzáértőkkel és hasznos infókkal.
No meg jól is néznénk ki, ha zöldfülűként nekiállnék osztogatni azt a kevés kis eszemet is, amim van, így az itt írtakat inkább csak amolyan (élmény)beszámolónak szánom: tessék, csak tessék, igyekszünk, haladunk, nem csak komposztálni tartjuk az autót.
Egy tanácsom azért mégiscsak lenne. Amit egyszer összeraktak, azt általában szét is lehet szedni. Ha egyik oldalról nem megy, menni fog a másikról. Nem érdemes feszegetni harminc éves műanyagok tűréshatárát, annak a vége többnyire úgyis reccsenés lesz.
Erről sokszor én is hajlamos vagyok megfeledkezni, de azért igyekszem jól az agyamba vésni. Persze megesik, hogy egy felbőszült Fekete Lacival többre megyünk öt perc alatt, mint fél napnyi finomkodással, de ez már egy másik történet.
Igyekeztem a fenti alapszabályt észben tartani, amikor nekiálltam szétrobbantani a belteret. Kivettem a kalaptartót, a csomagtér szőnyegét, a hátsó üléseket, az anyósülést, az ajtózsebeket, elkezdtem lebontani a csomagtér többi takaróelemét és a műszerfalat is, bár ez utóbbit egyelőre nem különösebben erőltetem. Egyelőre igyekszem olyan állapotban tartani a belteret, hogy szükség esetén használható legyen az autó; valóban darabokra szedni csak akkor szeretném, ha már a kezemben fogtam az új műszerfalat és a hifi alkatrészeit – ezek beszereléséhez úgyis szükség lesz a szétbontott bélésre.
A hifi összeállításakor, ha egy mód lesz rá, igyekszem megtartani a gyári magnót, ha ezt valamilyen módon sikerül összehozni a négycsatornás erősítővel, amire egy másik bemeneten közvetlenül a telefont csatlakoztatnám. Így megőrizhetem a gyári összképet, és egy épkézláb fejegység ára is a zsebemben marad. A gyári méreteknek megfelelően elöl, a műszerfal aljába, és hátul, a két műanyag fedél alá is 13 centis hangszórók kerülnének, ezeket egészítené még ki két magassugárzó elöl, a szélvédő tövében, amiket a műszerfal rögzítési pontjain fogatnék fel, elkerülve ezzel a beltér kilyuggatását.
Némi különbséget vélek felfedezni a hátsó és az első hangszóró állapota között...
Ja, és még valami: a Sierra a maga idejében meglehetősen előremutató konstrukciónak számított, olyannyira, hogy kapacitív érintőceruzát is elhelyeztek benne. Erre akkor derült fény, amikor az addig csak a szőnyegre hajigált, de egyre bizonytalanabb származási helyű csavarok rendszerezése végett elkezdtem őket számozott papírtasakokba csomagolni, és a biztonság kedvéért lefotózni, hogy az egyes csavarok honnan is jöttek; aztán egy alkalommal az ülésmagasság-állító kar elkezdett fókuszpontot variálni az érintőképernyőn. Igen, a Sierra ízig-vérig modern autó, mely megelőzte korát, ehhez most már semmi kétség nem fér!
De vissza a diffihez! A régi, lehegesztett darabba viszonylag mélyen benyúlnak a féltengelyek; ahhoz, hogy ezek kicsússzanak, a lengőkart is meg kellett egy csöppet bontani. De sikerült, a kezünkben volt a diffi és a két féltengely, utóbbiak közül a balos rövidebb a jobbosnál, egy pillanatra rendesen meg is lepődtünk, amikor összemértük a régi jobbost az új balossal: hohóóó, hát ez soha nem fog elérni a kerékagyig… Első ránézésre még a jobb a jobbhoz is rövidnek tűnik, ennek oka, hogy a sperrbe nem csúszik be a féltengely, hanem oldalanként hat-hat csavarral rögzül hozzá. Ez pedig előny, ugyanis így a féltengelyek kiműtése nélkül is levehető a diffi, vagy épp fordítva.
Hűséges szerszámörzőnk - aki a köszörű sikítása közepette elaludt
Viszont amint beugrasztottuk az új féltengelyeket a kerékagyba, újabb problémába ütköztünk: a végére az anyát ráhúzva eleinte szorulni kezd, majd pedig beáll fixre, és meg se mozdul. Ez pedig nem előny akkor, amikor neki kéne megforgatni a hajtott kerekeket. Itt került sor arra a bizonyos kényszerpihenőre, aminek eredményeképpen napokig állt tehetetlenül az autó, és hogy őszinte legyek, mi is; akárhogy mértük, ennek jónak kellett volna lennie. Végül fény derült a turpisságra: a régi féltengely jóval véznább volt a csuklóknál, a porvédő műanyagot el is kellett távolítani a kerékagy mellől, hogy az új beférjen. Azonban az átmérőjéből adódóan alul felfeküdt a lengőkarra, és teljesen ráhúzva ez nem hagyta őt forogni. Miután megállapítottuk, hol van a disznóság, én odalent mentem rá 30-as csiszolópapírral a lengőkar kritikus részére, a mester (köznapi nevén: apu) pedig a köszörűvel addig csinosítgatta a féltengelyt, amíg az gyönyörűen nem forgott a helyén.
Csillagszóró, tűzijáték - móka és kacagás az élet mifelénk
És íme, a végtermék!
Némi szitkozódás közepette a diffi és a többiek is a helyükre kerültek, a Sierra pedig újra a saját négy lábára állhatott. Az eredmény? Ég és föld a különbség, végre nem pattog el az ívbelső kerék kanyarban, és az áttétel is kellően hosszúnak ígérkezik egy-egy hosszabb országúti túrához. No meg a lista…
25. Morog a bal hátsó kerékagycsapágy. Csere.
26. Kell két új gumi a ledarált hátsók helyére. Köszönjük, hegesztett diffi.
A lajstrom tehát egyre dagad, a munka nem áll meg, és bár az öreg Ghia egyelőre nem lehet túl bizalomgerjesztő látvány az egy szem üléssel és lebontott takaróelemekkel a beltérben, ezen remélhetőleg nemsokára sikerül változtatni.
De hogy addig se unatkozzunk, íme, egy kis videó a nagyokról:
