Vasduda blog

Használt cuccot adni-venni alapvetően jó buli; van, aki csak nagy ritkán, az egy-két évente esedékes mobil- és notebook-csere alkalmával túr mélyre a netes aprók világában, a bolti árhoz képest gyakran akár súlyos tízezreket spórolva egy már használt, de még megfelelő állapotban lévő terméken, de olyan is akad, aki naphosszat böködi csontig kopott mutatóujjával az F5-öt, várva a csodára; mániákus csereberélő vagy szemfüles kereskedő, ki tudja, nem is ez az érdekes.
Az érdekes az, hogy szegény szemlélődő milyen ótvar, gány hirdetésekbe botlik bele lépten-nyomon. Egy-két tört magyarsággal odaböffentett adat, hasonló stílusban megválaszolt (vagy épp egyenesen válasz nélkül maradt) kérdések, ki nem csengő telefonok, irreálisan magas (netán gyanúsan alacsony) árak, no meg a tény, miszerint a monitoron megjelenő szép szavak - úgy mint újszerű, gyönyörű, karcmentes, hibátlan működésű - a személyes kipróbálás alkalmával sorra értelmüket vesztik.
Az alábbi szösszenetben néhány példával színesítve bemutatom, véleményem szerint milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, ha nemcsak hirdetni szeretnénk, hanem eladni is.

Eladás előtt...

1. Lásd reálisan a terméket. Végezz egy kis kutatást, legyél tisztában azzal, hogy mit kínálsz eladásra. Tudd, hogy mások milyen áron milyen állapotot, milyen tartozékokat és mennyi garanciát adnak. Enélkül nem megy (illetve de, és máris kész a kókler seftes); a reális ár megállapításakor és a felmerülő kérdések megválaszolásakor egyaránt szükséged lesz rá.

2. Állapítsd meg az árat. Ilyenkor alapvetően egy fontos kérdést kell tisztáznod: a nyugalom a fontosabb vagy a pénz? Ha előbbit választod, az árat érdemes 5-10%-kal a konkurencia alá belőni. Ha azonban egy kicsivel több pénzt szeretnél kicsikarni a portékádból, akkor sem ajánlott túllőni a célon; lehet szerencséd egy-egy jó időben, jó helyen lévő balekkal, de az esetek többségében végül kénytelen leszel csökkenteni az árat - ha nagyon peches vagy, mire erre rájössz, szívhatod a fogad, mert még lejjebb megy a ketyere reális ára. A túlárazásos módszer azért is kockázatos, mert épelméjű ember először valószínűleg nem a legdrágább termékre fog nekiállni alkudozni (hacsak a hirdetésből egyértelműen ki nem derül, milyen nyomós okod van többet kérni a cumóért).

3. Döntsd el, hogy kínálsz-e lehetőséget csereberére. Ha igen, mi az, ami érdekel, a csereár eltér-e a készpénzes ártól, és mindezt jelöld is majd a hirdetés végén. Ezzel szintén rengeteg nyűgtől szabadíthatod meg magad, ugyanis az emberek gyakran a legkülönfélébb értéktelen és haszontalan vackokat képesek irreális áron cserealapként kínálni. Én többnyire az összes ilyen jómadárnak türelemmel válaszolgatok, de őszintén szólva ez általában teljesen felesleges.

4. Gondold át, hol tudod átadni a terméket, illetve hogy szükség esetén hajlandó vagy-e postázni azt. Ennek fényében mindenki el tudja dönteni, hogy érdemes-e egyáltalán foglalkoznia a holmiddal. A postázás egyébként mindkét fél számára erősen bizalmi dolog - a termék megsérülhet, az eladó és a vevő egyaránt köddé válhatnak, és még ezernyi komplikáció adódhat. Ha egy mód van rá, az átvételt személyesen bonyolítsátok le, esetleg mindketten gondolkodjatok el azon, hogy jár-e ismerősötök a másik környékén. Ha ily módon kikerülhető a posta, a vásárló spórol pár gombóc fagyira valót, neked pedig nem kell csomagolgatni; mindenki nyert, de a "szállítóról" se feledkezz meg, egy sört igazán megérdemel!

Tudod az árat, tudod, hogy kell-e cserebere, már csak egy korrekt hirdetést kell feladnod.

Rizsázni általában nem érdemes; legyen lényegre törő, áttekinthető, és derüljön ki belőle minden fontos információ - hidd el, nemcsak az érdeklődők dolgát könnyítheted meg vele, hanem a sajátodat is.

1. A cím. Nevezd meg minél pontosabban a terméket! Nem egyszerűen Motorolát vagy Toyotát hirdetünk. Van ezeknek rendes nevük is, Motorola Moto Maxx, Toyota Celica Supra, ilyesmik. Egy-két figyelemfelkeltő adat (pl. kevlár ház, 3800 mAh akksi, klíma, tempomat) elférnek még a konkrét típus mögött, de itt sem érdemes túlzásokba esni.

2. Röviden mutasd be a terméket. Miért eladó, mennyi idős, van-e még hátra a garanciából, hányadik gazdája vagy, milyen állapotban van, meg ami még eszedbe jut, és a döntést befolyásoló tényező lehet, akár pozitív, akár negatív irányban.

3. Jöhetnek a száraz adatok! Snapdragon 805 proci, 3 GB RAM, 64 GB háttértár, 4K videók, 2.8-as, sorhatos szívómotor, hátsókerékhajtás, sperrdiffi...

4. Mit adsz hozzá? Doboz, töltő, füles, felnire szerelt téli-nyárigumi, dísztárcsa-gyűjtemény a Tescóból...

5. Hol és mikor érnek utol, hol tekinthető meg a termék. No meg a korábban már említett postázás, cserebere...

6. A képek! Nem kell minden limlomról fotót lődözni, mindenki tudja, hogy néz ki egy öt méteres jack hosszabbító kábel. De mobilról, autóról, miegyébről azért illik pár fotót közzétenni. Hidd el, ha nem teszed meg, úgyis mindenki ezzel fog nyaggatni. Azokat sem egészen értem, akik kiírják: kérésre e-mailben küldenek fotókat. Bizonyos termékeknél persze szükség lehet diszkrécióra, de gyakran csupán az emberi hülyeség szól közbe: aki lusta egyszer feltölteni, az inkább harmincszor elküldi azt a néhány képet; mer' úgy eccerűbb neki.
Ja igen... Van valahol Norvégiában egy furcsa kis település, bizonyos Longyearbyen, ahol a nap októberben lemegy, és egészen februárig elő sem bújik. Ha nem szeretnél tiszteletbeli longyearbyenivé válni, akkor vidd szépen ki a cókmókot a szabadba, vagy teremts odabent megfelelő fényviszonyokat. Ha ez sikerült, akkor ne készíts egy nézetből három képet azzal a különbséggel, hogy az egyik túl világos, a másik túl sötét, a harmadik meg túl homályos. Kevés kép több szemszögből többet ér, mint háromszor annyi öt centiket arrébb lépkedve.

Ha sikerült feladnod a hirdetést...

A hülye érdeklődőből is lehet vásárló. Legyél vele türelmes, válaszolj a kérdéseire; sose tudhatod, talán ő az egyetlen, aki a termékedért pénzt ad - annak meg, mint tudjuk, nincs szaga. (Két kitétel azért ide kívánkozik. Az egyik: ha valamihez érzelmileg kötődsz, de a sors úgy hozta, hogy meg kell válnod tőle, nos, azt ne add oda bármilyen jöttment kreténnek. A másik: a menthetetlenül hülyékkel való kommunikációra vonatkozóan a fenti sorok maximálisan érvényüket vesztik.)
A felmerülő kérdésekre igyekezz időben, korrekt módon válaszolni. Ilyenkor nem részleteket ragadunk ki, miközben mások felett nagyvonalúan elsiklunk; időről időre tapasztalom, hogy a feltett kérdéseimnek csak egy részére kapok választ, és végül is még én érzem magam hülyén, amikor ugyanarra még egyszer rá kell kérdeznem.
Egy tisztességes válasznak van eleje és vége, kezdésnek érdemes odaböffenteni egy sziát vagy üdv(özlöm)öt, a végén pedig egész jól tud mutatni egy Üdv(özlettel): Oláh Dzsínó. Illetve valami hasonló…
Valójában az ilyesféle formai követelmények fölött manapság sokan nemhogy elsiklanak; gyakran egyáltalán nem is ismerik azokat. Bunkónak egy udvarias beköszönésért viszont senki nem fog nézni, szökőévente egy ember pedig talán még értékelni is fogja, és hopp, az ügyes hirdetés után meg is van a második jó pontod.

Eladás után...

Ha elkelt a termék, a többi érdeklődőt tájékoztasd erről. Sosem tudhatod, mi állt az érdeklődése hátterében, mennyire sürgősen kell neki az adott holmi; a legtisztább, ha szólsz, ne várjon a termékre, nyugodtan keresgéljen máshol... Az anyázást mindenképpen elkerülöd, ezerből egy pedig talán még a nevedet is megjegyzi, és ha legközelebb úgy alakul, nagyobb bizalommal fordul hozzád.
Nemcsak a vásárlónak, hanem az érdeklődőknek is érdemes elmenteni a telefonszámát (már ha a számcseréig eljutottatok). Ilyenkor ha többen hívogatnak, már a zöld gomb megbökése előtt is képben lehetsz, ki az és miért keres. Én legalábbis örülök, ha nem kell minden egyes beszélgetés elején elmesélnem, hogy pontosan mit is akarok, tehát elvárható, hogy ez fordítva is működjön. Ja, és így megteheted például azt is, hogy mindenféle jelölésekkel látod el a jóembert a telefonkönyvedben, tehát ha valamikor csalót vagy hülyét fogtál, és ne adj isten később is próbálkozna, akkor azonnal tudni fogod, mire számíts (nekem van ilyenem, a Pornósztár vagyok! című írásom utolsó, fotós sztorijából származó hőse visszatérő vendége az elmulasztott híváslistámnak).
A vásárlót egyébként arra buzdítani nem érdemes, hogy minden nyűgjével bátran forduljon hozzád; sajnos ezzel néhányan csúnyán vissza tudnak élni, te viszont a termékeddel együtt semmiféle szolgáltatást nem értékesítettél, nem csaptál fel ügyfél- és segélyszolgálatnak. Nem a te feladatod letorrentezni Izaura kálváriáját vagy telepíteni a crackelt Lula 3D-t a frissiben eladott notebookra, egy bizonyos határig azonban igenis kötelességed a vásárlóval foglalkozni. Egyszerűen nem illik szarban hagyni a másikat, ezen sajnos nincs mit ragozni.

A végéhez közeledve álljon itt néhány példa; én így képzelek egy-egy korrekt hirdetést.

És végül egy szentimentálisabb darab, képekkel, lelkiismeretesen kitöltött adatlappal:

Ha eddig eljutottál, jó eséllyel lelkeden viseled a portékád és a hirdetésed sorsát, és talán arra is készen állsz, hogy leforrázzalak egy olyan emberméretű feketelevessel. A helyzet ugyanis az, hogy bármennyire is igyekszel, többnyire sajnos az igénytelen hirdető is megtalálja a neki szánt, igénytelen vásárlót. De nem is ez az aggasztó, hanem ahogyan bizonytalan forrásból származó termékekkel tisztességtelenül üzletelő hirdetők gátlástalanul nyomják lefele az árakat, és lehetetlenítik el azt, aki korrekt feltételekkel korrekt üzletet szeretne kötni. Itt vannak köztünk, sokan látszólag abszolút pozitív mérleggel, mások a sokadik nickjükkel, de nem tágítanak. Mindez azonban jelen írás témáján erősen túlmutat; a mi dolgunk, hogy tőlünk telhetően lelkiismeretesen és tisztességesen üzleteljünk akkor is, ha a mai tendenciák látszólag egy ezzel szöges ellentétben álló irányzatnak kedveznek.