Van frissebb, van ropogósabb, aktuálisabb viszont aligha.
Gondolatfoszlányok a cupertinói óriásról. És bármi másról.
A világ legzseniálisabb cége. Kiadnak egy telefont, aminek spontán megreped a hátlapja és megmakkan a WiFi-je. Aztán jön a másik, amivel telefonálni nem lehet. De nem lazsálnak, legutóbb itt volt ez:
A fél internet az Apple térképén röhög
"A legtöbb panasz a tévedésekről az Egyesült Államokon kívülről érkezett. Nem bagatell hibákról van szó: a szoftver Berlint például az Antarktisz közepére pozicionálja, de vannak olyan települések (mint például a Shakespeare születési helyeként híressé vált angliai Stratford-upon-Avon), melyek egyáltalán nem is szerepelnek az adatbázisában."
És mégis százmilliók rebegik áhítattal a nevüket, és adnak ki többszörös árat a termékeikért. Szóval zseniális, én tényleg drukkolok nekik, vegyétek, vigyétek, hadd lássunk még sok ilyet.
A cikk célja azonban korántsem az Apple termékek lehúzása, az igazsághoz pedig hozzátartozik, hogy bizonyos szempontból dicséretes az, amit az Apple véghezvitt az eddigi készülékeivel, és most az iPhone 5-tel is. Nem szálltak be az értelmetlen megapixel- és gigahertz-háborúkba, és miközben mások már bőven 4 coll fölé mentek a mobil kijelzők méretével, ők még mindig olyasvalamit adtak a vásárlók kezébe, amihez nem két tenyérrel, vagy minimum ogre mancsokkal kell közelíteni. Továbbá nem sok olyan gyártót tudnék még megnevezni, amelyik két éves készülékeihez új szoftvert ad ki, és úgy általában annyit foglalkozik az optimalizációval, mint az Apple.
A fentebb említett sikerhez, a százmilliós rajongótáborhoz azonban nem kis mértékben járult hozzá a cég immáron bő egy éve elhunyt vezére. Steve Jobs zseni volt, távol álljon tőlem, hogy bíráljam vagy bántsam. Olyasmit vitt véghez, amiről a legtöbben csak álmodhatunk, mindemellett számomra egészen szimpatikus tulajdonságai közé tartozott, hogy öltöny vagy köldökig-kivágott-V-nyakú-feszülős-rózsaszín-hosszú-ujjú-póló helyett galléros pulóverben, farmerben és edzőcipőben vezette rendszám nélküli SL55-ös AMG Mercedesét. Jelenség volt, aki nélkül szegényebb a világ, de nem ez tette őt naggyá.
Naggyá az tette őt, hogy nem igényeket szolgált ki, hanem igényeket teremtett. Az emberek pedig mind a mai napig boldogan elhiszik, hogy nekik szükségük van mindarra, amit az iPod-iPhone-iPad trió nyújt, és mindaz felesleges, ami ezekből a készülékekből hiányzik.
Jó példa erre a fent linkelt cikkre érkezett reakció:
”A kérdés inkább az, ki mire használta eddig a G Mapset, ill. hogy milyen tempóban javítják majd. […] Jókat lehet rajta mosolyogni, de a mindennapokban szerintem a legtöbben eddig se használtuk sokat.”
Mire a válasz:
”Szal mivel Apple elszúrta a térképet, ezért nincs is rá szükség. Lássuk be ez így kicsit sántít.”
Lehet tehát észérveket felsorakoztatni az Apple és termékei mellett, a gond csak az, hogy a cég bámulatos eredményességgel alkalmaz egy olyan fajta manipulációt, melynek során orruknál fogva vezetett, elvakult, észérvek helyett fröcsögő nyállal előre programozott mondatokat visítozó hívőket és egyúttal minden lében kanál ellenlábasokat termelnek ki egyébként jámbor emberekből. Ez pedig felvet néhány kérdést...
Jó ez nekünk? Szükségünk van erre? Objektív, logikusan gondolkodó felhasználók vagyunk, vagy elvakult hívők és naiv függők? Ki irányít kit, ki van kiért, ki függ kitől? Merre halad ezáltal a világ? Milyenné válunk tőle mi, és milyenné a következő generációk?
Nem szeretném sokáig tépni a számat, ez most nem arról szól. Szándékosan nem fogok következtetést sem levonni, nem fogok helyetted gondolkodni és ítéletet hirdetni. De segítek. Mert bár tudom, nagyratörő vágyak ezek, azért szeretném, ha elgondolkodnánk egy kicsit; igen, még azok is, akiknek ez nem erősségük. A megoldás ugyanis sokszor nem az, amit eléd tolnak. Az igazi megoldás az, ami tőled származik.
Apple-nél maradva vagy másfelé kalandozva, teljesen mindegy. Ne csak nézzünk, lássunk is! Vegyünk észre összefüggéseket, vonjunk le következtetéseket, állapítsunk meg tanulságot, keressünk megoldást!
Ehhez pedig négy segítőtársat választottam.
Az első, a film:
Valószínűleg többeknek ismerős a Hülyék paradicsoma című remekműnek azon jelenete, amikor időutazó hősünk rádöbben, hogy a jövőben Gatorade-del öntözik a növényeket. A történet előzménye, hogy az üdítőital-gyártó monopólium olyan befolyásra tett szert, hogy amikor kijelentették, hogy a víz a csatornába való, minden másra ott az energiaital helyett energiaital, az emberek ezt boldogan elfogadták, ezentúl pedig a zöld löttyel öntöztek és szoptattak. Majd amikor Joe uram felvetette, hogy a döglődő (mit döglődő, halott!) mezőgazdaság problémáit esetleg egy kis vizes öntözés orvosolhatná, a szűklátókörű vezetőknek hála, eleinte úgy tűnt, hogy nem is fogja tudni keresztülvinni az elképzelését.
Tanulságos társadalomkritika, ha eddig kimaradt, érdemes megnézni, véresen komolyan venni nem is kell, egy kicsit azért érdemes elmorfondírozni rajta.
A második, a vicc:
Az iskolában kihirdetik, hogy Orbán Viktor bácsi meglátogatja őket, addig gyűjtsék össze, hogy milyen jó dolgok történtek velük, és ezt mondják el neki. Pistike jelentkezik és elmondja, hogy nekik nagyon jó, mert otthon 10 kutyakölyök született, és mind fideszes! A tanító néni teljesen odavan, hogy hú, ezt feltétlen el kell mondani Viktor bácsinak.
Viktor bácsi megérkezik, felteszi a kérdést, hogy na, gyerekek, milyen jó történt nálatok?
Pistike jelentkezik és elmondja, hogy 10 kutyakölyök született náluk, és köztük 5 fideszes van!
Viktor bácsi csodálkozva megjegyzi, úgy hallotta, hogy a múlt héten még mind a 10 kölyök fideszes volt. Mire Pistike:
-Igen, de azóta ötnek kinyílt a szeme!
A harmadik, a kisfilm:
Levezetőül pedig egy kis nyugodt, andalító Tankcsapda, azért, mert én szeretem, és mert:
Nyugati a reklám,
Magyar a nóta,
A TV előtt a sok idióta
Bármit elhisz:
Lehet néger Jézus, élő Elvis.
Nos, hölgyek-urak, tegyük csak fel újra azokat a kérdéseket...
Jó ez nekünk? Szükségünk van erre? Objektív, logikusan gondolkodó felhasználók vagyunk, vagy elvakult hívők és naiv függők? Ki irányít kit, ki van kiért, ki függ kitől? Merre halad ezáltal a világ? Milyenné válunk tőle mi, és milyenné a következő generációk?
És ha már ilyen bölcsek vagyunk, végezetül intéznék még egy jó tanácsot magamhoz is:
Nem kell észt osztani. Neked is szükséged lehet még rá, akinek osztanád, az meg régóta elvan nélküle.
