A lényeg röviden:
1. SZABÁLY: Simlis alakok kíméljenek! Ha magadra ismersz, itt hagyd abba az olvasást, nem kérek a privátodból és a hozzászólásodból sem.
2. SZABÁLY: Ha írsz, írd le, akár linkkel is, hogy mi után érdeklődsz.
3. SZABÁLY: Ha csereberélni akarsz, mondd nyugodtan, meg szoktam hallgatni. De az ég szerelmére, írd le, mit adsz, az milyen állapotban van, milyen tartozékok járnak vele, garancia van-e, ne harapófogóval kelljen ezeket kihúzni belőled, ha mégis, akkor viszont legalább válaszolj, és arra válaszolj, amit kérdeztem.
4. SZABÁLY: A csereár nem jutányos. Miért is kéne annak lennie? Ha cserét ajánlasz, az azt jelenti, hogy nekem olyanom van, ami neked kell. Neked viszont valószínűleg olyanod van, amire nekem semmi szükségem, lévén, hogy általában akkor hirdetek meg valamit, ha az utódja már a kezemben van. A csere neked kényelmes, mert két legyet ütsz vele egy csapásra, nekem viszont nem az, mert ahelyett, hogy árulnám tovább a kis portékámat, el kell mennem a tiédért, át kell vennem egy ismeretlen árut, amivel egyben kockázatot is vállalok, majd pedig jó eladóként utána kell néznem, mit is kaptam, hogy válaszolni tudjak az új hirdetés kapcsán esetlegesen felmerülő kérdésekre. Pedig hidd el, tudnék mást csinálni helyette. Ezért magasabb a csereár a készpénzben fizetettnél.
TEHÁÁÁT... Ha hirdetek valamit 10 Ft-ért, akkor ne keress meg azzal, hogy itt a tiéd, ami 15-öt ér, ha rádobok még 5 Ft-ot, vihetem. Egyszerűen nincs értelme annak, hogy ilyenekkel raboljuk egymás idejét, mert nem fogok belemenni. De ha azt mondod, hogy itt az enyém, 15-re tartom, de elcserélem veled 1:1-ben, akkor én azt mondom, hogy rendben, ha neked ez így jó, jó lesz nekem is. Nagyon szépen megkérlek, hogy a vöröskeresztet ne nálam keresd, nem feladatom idegenek számomra teljesen érdektelen, és kizárólag nyűggel járó dolgaival foglalkozni puszta felebaráti szeretetből. (Ettől függetlenül volt és lesz is még jó párszor ilyenre példa, de a cserebere semmilyen körülmények közt nem fog ezek közé tartozni.)5. SZABÁLY: Ne próbálj mindenképpen meggyőzni arról, hogy amit kínálok, az értéktelen, de te majd jössz és megszabadítasz tőle, természetesen jóval olcsóbban. Általában tudom, mit árulok, és ezt az árak is tükrözik. Természetesen tévedni emberi dolog, ha mégis elszámolnám magam, rá fogok jönni, és akkor visszatérhetünk az ajánlatodra.
1. OPCIÓ: Észreveszem, örülök neki és nagyra értékelem azt, ha valaki a mondókáját köszönéssel kezdi, majd pedig kerek mondatokban, az alapvető helyesírási és nyelvhelyességi szabályokat szem előtt tartva fogalmazza meg a továbbiakat. Ciki vagy nem ciki, én így működöm, és bízom benne, hogy van még néhány hozzám hasonló ”elvetemült”, őket előre is köszönet illeti az igényesen megalkotott üzenetért. De sajnos tudom, hogy nem várhatom ezt el senkitől, ha nem tudsz írni, nem baj, én sem értek sok mindenhez, mégis tökéletes vagyok, a fenti öt szabály azonban mindenkire vonatkozik. Mindennek megvan a maga helye, mellébeszélni és lódítani magasabb körökben szokás, nálam többre mész az egyenes beszéddel.
Köszönöm, hogy elolvastad, köszönöm, hogy betartod.
De miért is volt szükség a saját "üzletszabályzatom" elkészítésére?
Tovább is van, kattints még...
Gyakran előfordul, hogy használt termékeket veszek vagy adok el, egyszerűen rájöttem, hogy kis odafigyeléssel és utánajárással tökéletesen újszerű állapotú cuccokra tehetek szert, csak épp a bolti ár töredékéért, ugyanis a termék értékvesztése jelentős hányadán már az előző gazdánál átesett.
Mindig okos dolognak tartottam, amikor egy-egy felhasználó röviden vázolta a szabályait egy bejegyzés formájában. Nekem erre mindeddig nem volt szükségem, de azt hiszem, mostanra nálam is eljött az ideje.
Nem szeretnék összeférhetetlennek tűnni, nem akarok bunkó módon viselkedni, így hát tessék, összegyűjtöttem a fő alapelveimet, akár elolvasod, akár nem, ha nem tartod be, rám ne nézz.
Valahol ott kezdődik a dolog, hogy egyre inkább úgy látom, a jól nevelt emberek száma napról napra csökken. Válasz nincs, a kérdés sem egyértelműen kérdés, az üzenet pedig nagyon ritkán felel meg alapvető formai követelményeknek.
Bár utóbbihoz kezdek hozzászokni, nem örülök neki, de lassacskán meg sem lepődöm azon, hogy egy-egy hirdetésre valahogy így jelentkeznek a népek: csere fél desznyóra.
Én meg csak nézek. Mit akarsz cserélni? És ha épp hetvenhat hirdetésem van? Fél desznyóról mit tudunk? Melyik fele van meg, visít-e még egyáltalán, vagy már meg is füstöltétek? Aztán ingyér' adod-e a szerencsétlent, vagy még nekem kell hitelt felvenni, hogy bírjam az árát?
Ezek után csoda, hogy nem akadok fönn a köszönés és a kérdőjel hiányán?
Aztán ha netán válaszolok, mert drága jó anyám úgy tanított, a Szia! és az Üdv: Oláh Okonell közé pedig bekerül egy-egy a fenti kérdések közül, jön rájuk a válasz: anyámhozta szomszédfalubol három hete elütötte traktor átment rajt vonatkereke felét megettük másik fele tiedé lehet csak odadod érte ami neked van.
Szegény fejem meg megint nem tud mit kezdeni a dologgal, mert írt ugyan valamit a jóember, nagy nehezen dekódolnom is sikerült, de én ezzel akármit csinálok, a kérdéseimre a választ nem találom benne.
Akkor elhallgatok, van nekem ennél jobb dolgom is. De nem engednek, ha a kérdésre válaszolni nem is, írni azért még mindig tud a lelkem: mi lessz akor mostat mer nekem ez kéne ám de izibe ám.
Hát mit csináljak most veled, szegény jó apám is úgy tanított, hogy a kérdésre válaszolni illik, úgyhogy folytatom a csevejt. De hamar kiderül, hogy kár volt, mert nálatok hiéna volt a családban, most már az is biztos: há aztat ugye tudode hogy ez amit árulol ez nemis ér igazából anyit mer a falu végén a jóska ocsóban agya ám meg multkor látam a boltba ott ulyba felenyibe került.
Csodálatos családfa képe kezd körvonalazódni, immáron vízforralót is vizionálok valamely remélhetőleg kevésbé termékeny ágon. Legalábbis a fülemből fütyülve feltörő gőz hasonló képességű felmenőkre enged következtetni, hiszen alacsonyabb árú, minden tekintetben jobb portékának én bizony nyomát se lelem, pedig szaglászok ám, mint a Winnetou lova. Ja, nem, az másról híres.
Nos, komám, el kell, hogy keserítselek, ennek a beszélgetésnek itt vége van. Ha hülye vagy, azt még csak-csak tudom tolerálni, de ha engem nézel annak, azt már nem komálom, az átverést, kamut és tisztességtelenséget pedig nem veszi be a gyomrom.
Köszönöm, hogy elolvastad, köszönöm, hogy megértetted. Minden jót és sikeres ”aprózást” kívánok!
